Íme, az adventi koszorú újrahasznosítása. Igaz, kicsit már megkopott, de gondoltam még lehet vele valamit kezdeni. Talán így nem szomorú, és szépen díszíti a bejárati ajtót.
2009/03/19
Koszorú
Íme, az adventi koszorú újrahasznosítása. Igaz, kicsit már megkopott, de gondoltam még lehet vele valamit kezdeni. Talán így nem szomorú, és szépen díszíti a bejárati ajtót.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Éva, gratulálok az adventi koszorú tavaszi feltámasztásához! Üde, légies és vidám! Az ágacska sárgája pedig az aranyvessző napsugaras virágait idézi.
VálaszTörlésSzia Csilla!
VálaszTörlésNagyon gyors vagy! Köszönöm, örülök, hogy neked is tetszik! Míg készítettem nem árultam el, csak egy halvány ötlet volt, reméltem, hogy nem fognak hülyének nézni. (Végül is lehet kapni tavaszi ajtódíszt is.) De aztán itthon is nagy sikere lett :-)
Juj, de szép! Egyáltalán nem szomorú, nagyon is tavaszi! Gratulálok.
VálaszTörlésHa egyszer beindul a gépezet, akarom mondani a képzelet, annak már semmi sem szab határokat! Tavaszi koszorúk márpedig léteznek! A világnak ezen a részén minden alkalomra lehet koszorút vásárolni, vagyis gyártani, ha valaki olyan ügyes kézzel van megáldva, mint például Te! Nagyon jól átvészelte a telet az alapod és úgy tűnik, mint minden ilyenkor ő is újjá tudott születni! Bárcsak mi magunk is felrakhatnánk egy új arcot így tavasz környékén! Ha erre is van megoldásod, mindenképp tájékoztass, Évi!
VálaszTörlésMagdi, Ági! Köszönöm a gyors és kedves üzeneteket a koszorúhoz. Egyre inkább érzem, hogy érdemes volt megcsinálni. Ági, ez az arcfelújítás nekem is tetszik, Egész testre is lehetne? Rám férne :-))
VálaszTörlésSzia Éva !
VálaszTörlésA mai virtuális, médiális világban egy felüdülés ránézni ezekre a gyönygyfákra. A kézzelfogható alkotás örömét adják, ami ott marad és gyönyörködtet.Föléjük hajolhatsz,megsimogathatod őket sőt beszélgethetsz is velük amit biztos meg is tettél készítés közben azért is lettek ilyen szépek.
Azt kívánom , hogy sok ilyen szépséget készíts még a magad gyönyörűségére és a közönség ámulatára.
puszi Zita
Zita, nagyon köszönöm kedves szavaidat! Valóban, néha "beszélgetek" velük, és nehezen válok meg tőlük, annak ellenére, hogy sokszor előre tudom, kié lesz.
VálaszTörlésÖrülök, hogy nézed a blogot, kérlek, hogy ha van időd és kedved, írj többször véleményt.
Köszi
Éva