Ezek a fák is már az adventi vásárra készültek. (Bár közben már az egyiket elajándékoztam.)
Fűzésük egyforma, csak a narancssárga sűrűbb és alacsonyabb, a rózsaszín kicsit kevesebb szálból áll és hosszabbra hagytam a törzsét.
Sajnos a fénykép nem mutatja jól a színeket.
Annyira szépek és vidámak lettek, Évi! Derűt fakasztanak majd a szürke téli hónapokban. Meg mindenkor, ha csak rájuk néz az ember. Borítékolom, hogy ripsz-ropsz gazdára találnak majd az adventi vásáron.
VálaszTörlésKöszönöm Csilla!
VálaszTörlésKicsit féltem kirakni őket, úgy érzem kezdek a sorozatgyártás felé mozdulni.
Mert hiába nincs két egyforma, ha mégis annyira hasonlítanak egymásra. Vagy rosszul gondolom?
Évi, megpróbálok a tőlem telhető legobjektívebben szemlélni és kijelentem, hogy én nem látom a fácskáidon a sorozatgyártás jeleit. Mind nagyon egyedi és külön-leges (direkt írom így) és csak annyiban hasonlítanak egymásra, hogy Te készítetted őket. Mindannyian a Te kezed nyomát viselik, a Te fantáziád és alkotókedved lehelt beléjük lelket. Tőled ilyenek. Igazi, eredeti, utánozhatatlan, számomra védjegyes Erdei fák!
VálaszTörlésKöszönöm Csilla!!
VálaszTörlésA védjegy egyébként lehet, hogy nem is lenne hülyeség.
Nyugodtan gyártsd őket akár sorozatban is, Évikém! A különböző fajok is véglegesek, csak nehéz őket összeszámolni és folyton kihal némelyik, másokat meg felfedeznek. De a fáidra visszatérve, ezeket nem lehet megunni! Ezeket a vidám kis gyönyörűségeket, hogy mennyi élmény lehet velük együtt élni, csak én tudom, mert én már egy ideje együtt élek egy ilyennel. Kiapadhatatlan forrásai a bájnak! Valljuk be, nagyon nőiesek! Ahogyan nehéz a cicákat is fiúnak betudni és a kutyákat lányoknak. Ezek meg itt mind üde fiatal lányok! Csak az egyik sudár és nyurga, a másik meg ellenálhatatlanul kerekded! Puszillak értük!
VálaszTörlésÁgi, Te is, mint Csilla megnyugtattál, hogy csinálhatom ahogy kedvem van. Köszönöm!
VálaszTörlésCsak nehogy egyhangú legyen a blog :-)
Ági, más címről jelentkezel be, azért nincs fényképed és teljes neved? Van ennek oka?
Igen, van, Évi. A lustaságom. Benne maradok ilyenkor egy másik gmail-es számlámban, és már csak akkor veszem észre, amikor elment a hozzászólás, de ilyenkor reménykedem, hogy a sok sületlenségből, amit írok, mégis rám ismertek.
VálaszTörlésPersze, hogy rád ismerek Ági!
VálaszTörlésCsak gondoltam ez egy trükk :-)