2009/08/30

Megint egy ajándék

Ezt a fát nagynénémnek készítettem ajándékba.
Ő igazán tudja értékelni a kézi munkát, mert Kalocsa környékén élve, rengeteg hímzést készített kézzel és géppel is (slingelt). Tudja, hogy miben mennyi ügyesség, munka és türelem rejlik.

A fa 25-30 cm magas, 88 szálból készült.
(A pad amin a fénykép készült, a nagyapámé volt. Gyerekkoromban, munka után, esténként kivitte az utcára a ház elé, ráült és mesélt az unokáknak.)

3 megjegyzés:

  1. Hát akkor innen a kézügyességed, Évi! A véredben van, nem is aggodalmaskodom tovább, nekem nincsenek rokonaim Kalocsán. A mamám is sokat kézimunkázott, de inkább azért, hogy ne szólják meg a ház elejét. Vajon mi kitesszük még a kispadot a ház elé és mesélünk az unokáknak majd, Évi? Erősen kétlem, a házelőtti kispadot legalábbis, a mesélés meglesz, szerintem email formájában, vagy valami hasonló virtuális módon, milyen kár előre is. De a gyönyörű fád, a föld meleg árnyalataival gyönyörű, és hála a virtuális világnak, még én is láthatom, hát adjunk hálát a technológiának, ha kispadunk nem is lesz.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép színpompás fácskát készítettél, Évi! Egy verscím ugrott be róla: Itt van az ősz...

    VálaszTörlés
  3. Lányok, köszönöm kedves szavaitok!
    Így a képen - talán a háttérszínek miatt is -ősziesnek tűnik, de valójában ez egy vidám fa.
    Kézügyességet tényleg volt kitől örökölnöm Ági, mégis az egyetlen amit nem tudtam rendesen, szépen megtanulni, az pont a hímzés :-)
    A mesélésben igazad van; ha lesz rá igény mi is biztosan fogunk mesélni az unokáinknak (remélem) de, hogy milyen módon azt lehet, hogy most még el sem tudjuk képzelni.
    És talán ma még nem nevetnének ki, ha kivinném a kispadot a ház elé.

    VálaszTörlés